Részlet Oscar Wilde "A canterville-i kísértet" című művéből:
"Amikor az amerikai nagykövet, Mr. Hiram B. Otis, megvásárolta a Canterville-kastélyt a hozzá tartozó vadászterülettel együtt, mindenki figyelmeztette, mekkora ostobaságot követ el, hiszen ez kétség kívül kísértet járta hely. Még maga Lord Canterville is, aki végtelenül akkurátus ember volt, kötelességének érezte megemlíteni e tényt Mr. Otisnak, amikor a feltételek megtárgyalására került a sor.
– Mi magunk azóta nem kívántunk ott lakni – mondta Lord Canterville –, hogy a dédnagynéném, Bolton hercegi örökösnője, rémültében rohamot kapott, amelyből igazán sosem épült fel: épp vacsorához öltözködött, amikor két csontvázkéz érintette a vállát. Mindemellett kötelességem hozzátenni, Mr. Otis, hogy a szellemet a családom számos ma is élő tagja szintén látta, rajtuk kívül Augustus Dampier tiszteletes, az egyházközség lelkésze, aki a cambridge-i King’s College tagja. A hercegnével történt szerencsétlen eset után egyetlen ifjabb szolgálónk sem akart nálunk maradni, és Lady Canterville a legtöbb éjszaka igen keveset aludt a folyosóról és a könyvtárból átszűrődő rejtélyes neszek miatt.
– Uram – válaszolta a nagykövet –, ezért az árért átveszem a bútorzatot és a kísértet is. Modern országból jövök, ahol mindenünk megvan, amit pénzen csak meg lehet venni; és mivel fürge és ifjú honfitársaink keresztül-kasul bejárják az óvilágot, és magukkal viszik a Oscar Wilde – A canterville-i kísértet 6 legjobb színészeiket és primadonnáikat, úgy vélem, ha valóban léteznének kísértetek Európában, akkor igen hamar az egyik nyilvános múzeumunkban mutogatnánk, vagy valamelyik utazó cirkuszunkban. " Az idézet forrása
Oscar Wilde friss levegőt hozott a viktoriánus kori Angliába. Nem mindennapi író, aki nem mindennapi éltet élt, amiért kegyetlenül meghurcoltak A canterville-i kísértet egy nagyon vicces, de egyben elgondolkodtató mű, az éltető vagy éppen merev hagyományokról, a modern üzleti marketing túlkapásairól, a sztereotipiákról, a "második esély" kérdéséről.